LátHatár

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Napjainkban három meghatározó jelenség uralja a felvidéki magyar politikai életet: az első és legfontosabb a saját pozíciók feltétlen védelmezése, az ebből eredő személyi sérelmekre alapuló egymásra mutogatás (lásd Bugár vs. Berényi vita) és a társadalmi igényekre nem reflektáló, totálisan megkésett reakciók. Nincs egy kiemelkedő arc, egy valóban innovatív, a közéletet tematizálni és ezzel a választókat a maga oldalára állítani képes egyéniség. Pártjaink jócskán megkésve kullognak az események mögött. Az MKP másodszor is parlamenten kívül rekedt, a Most-Híd pedig még véletlenül sem mer olyan kényes témába bonyolódni, ami veszélyeztetné azt a plussz szlovák szavazói réteget, amely Bugár Bélán túl átsegíti az öt százalékot jelentő parlamenti küszöbön. Ennek jegyében szó nélkül kihagyták a 45 utáni kitelepítések és a trianoni békediktátum emléknapját is.

A frontvonalak egyre inkább megmerevednek. A politikai szakma eredendően alacsony presztízse módfelett erodálódott mind a szlovák, mind a magyar oldalon. A Gorilla-akták nyilvánosságra kerülése és a két szekértábor közti acsarkodás súlyosan csorbította a pártok megítélését, korábban az átlagnál nagyobb részarányban szavazó magyar társadalom közönyössé vált, csökkenő választói készség és egyes rétegeit a politikai paletta szlovák részére történő átszavazási hajlandóság jellemzi.

(forrás: buzera.org)

Szólj hozzá!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisebbségi kormánybiztos. Delegáló pártja kérésére, bő egy évvel a kinevezése után immár távozik is. Hogy mit vártunk tőle? Igazából nem tudom. Már a poszt betöltése is fura visszajelzéseket váltott ki egyes újságírói körökben, de ezzel meg is szűnt az érdeklődés, A.Nagy cselekedetei a szlovák médiában már vajmi kevés teret kaptak.

Tevékenységében sajnos nem volt köszönet, csúszó kifizetések, betartatlan ígéretek, botrányos pénzosztási elvek és talán még botrányosabb interjúk jellemezték az elmúlt időszakot. Nem vártunk, nem is várhattunk sokat, Fico nagy dérrel-dúrral beharangozott kisebbségi status quója talán a leggyengébb magyar érdekképviseleti erővel találkozott, döntési jogkörénél fogva mégis lett volna lehetősége legalább elemi szinten segíteni, jó irányba terelni a magyar kultúrát. Nem tette. Megfelelt a kormánynak, fel tudtak mutatni egy díszmagyart, megfelelt pártjának, a baráti szervezeteknek csak úgy dőlt a lé, csak nekünk, a szlovákiai magyaroknak nem hozott semmit. Polák Gábor után szabadon, még a honlapja kétnyelvűsítéséig sem jutott el. Lemondása talán az első politikailag és erkölcsileg is teljesen vállalható lépése. 

(elvileg hosszabb poszt készült, de inkább elmentem Komáromba homokzsákot pakolni)

Szólj hozzá!

(forrás: Atos)

A szlovákiai magyar médiában nagy érdeklődés kísérte Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, valamint Bugár Béla, a MOST-HID elnöke közötti vitát. A komáromi Selye János Egyetem konferencia-központjában lezajló összecsapást több hírportál előben közvetítette, így szinte bárki élőben követhette és a Bumm.sk online felületén feltett kérdéseivel aktívan be is kapcsolódhatott az eseményekbe(éljen az Ustream!).

A pártelnöki vita, mint műfaj azon az egészen specifikus beszédműfajok közé tartozik, amelyeknek nincsenek határozott kőbe vésett szabályai, alkalomról alkalomra változnak, a legtöbb esetben maguk a pártelnökök, illetve a mögöttük álló szakmai stáb határozza meg a beszélgetések módját és menetét. 2012-ben a Gombaszögi Nyári Táborban ez olyan szinten tört felszínre, hogy a pártelnök urak úgy vitáztak, hogy nem vitáztak...

Pont ezért rendívül dícséretes a Bumm.sk tevékenysége, moderált keretek között ismét asztalhoz tudták ültetni Berényiéket, ugyanakkor a vitához sokkal jobban illett volna egy felkészültebb, a pártelnökök csúsztatásaira azonnal reagálni képes és legfőképpen karakán, a vitát erősen kézben tartó moderátor. A kérdező hölgy borzasztó volt, azzal, hogy nem ült le a helyére, gyakorlatilag érthetetlenné tette a kérdéseit (Ustreamen).

A vita több komoly témát is érintett, talán négy nagyobb témakörre lehet felosztani az elhangzottakat:

I.                 Kétnyelvűség, kettős állampolgárság

II.               Megyei választások

III.              A felvidéki magyar érdekképviselet ereje

IV.              Gazdaság

Mindkét pártelnök egyetértett, hogy a vasúti kétnyelvűség ügyében a pártjaik nem futnak az események után...

Szólj hozzá!

A szlovákiai magyar kis közeléti szemétdombon eddig is történtek fura, a racionalitás már-már legkisebb látszatát megcáfolni igyekvő politikai megnyilvánulások, a közügyek iránt érdemben érdeklődő választók talán már meg sem lephetők semmivel. Mégis nagyon fájó tud lenni az egyre jobban terebélyesedő “szlovmagyar” érdekképviseleti impotencia vészjósló kiteljesedése és az, hogy teljesen hülyének nézik a polgárokat. Már a végnapjait elő, de még monolit Magyar Koalíció Pártja sem volt teljesen komolyan vehető egyesület, de Bugár Béla féle kiválás, majd kétpólusúvá alakuló pártrendszer mindkét oldalból csak a rossz politika reflexeket hozta felszínre. Médiapolitizálás, dilettáns és átgondolatlan félmegoldások jellemzik mindkét oldal tevékenységét. A vasúti kétnyelvűség körüli vita egzakt példája mindennek.

(forrás: most-hid.sk)

Szólj hozzá!

Hosszas agonizálás után erős életjelet adott magáról a szlovmagyar civil szféra. A csallóközi városokat ellepő matricák, melyek a kültéri feliratok kétnyelvűsítését követelik, óriási sajtóvisszhangot váltottak ki. A rég nem tapasztalt médiazaj lépéskényszerbe hozta a helyi politikát. Somorján Bárdos Gábor polgármester (MKP) a kezdeményezés élére állt és kijelentette: személy szerint csak gratulálni tud az ismeretlen matricázóknak. A somorjai önkormányzat ezt követően határozatot fogadott el, melyben felszólítják a városban tevékenykedő vállalkozásokat a magyar ajkú lakosság nyelvének tiszteletben tartására. A helyi képviselő-testület olyan precedenst teremtett, melynek eredményeképpen a szerdahelyiek és a komáromiak akcióját is siker koronázhatta.

Az ügy terebélyesedésével az országos politika nem tudott nem választ adni. Az MKP, attól való félelmében, hogy a civil kezdeményezések átveszik azokat a témákat, melyekre a párt az évek során rátelepedett (pl. nyelvhasználat), és ezáltal légüres térbe kerül, villámgyorsan reagált. Berényi József segélykérő levelét megírta, elküldte a polgármestereknek és a választópolgároknak. A levelezésnél azért ígéretesebb kezdeményezésnek tűnik a billboard-kampány . 

Szólj hozzá!