Rájár a rúd a Hídra. Lassú, de folyamatos népszerűségvesztés, pofára esés Hrušovský jelölésével és a spolupráca-ideológia kiüresedése az okai annak, hogy a boldogság kék madara az utóbbi időben messziről elkerüli a Trnavská utcai pártszékházat. A romlást még az az önmagában véve komoly vívmány sem tudja ellensúlyozni, hogy Érsek Árpád helyesírása egyre inkább javuló tendenciát mutat. Mindent egybevéve a hétvégén megtartott EP-jelöltállító kongresszus után a párt ismét egy lépéssel közelebb került a politikai hanyatláshoz. Mindenki eldöntheti, hogy ez vajon jó vagy rossz, a magam részéről a Híd önsorsrontó lépései miatt semmiképp sem fogok könnyeket hullatni. Azzal viszont már torkig vagyok, hogy magyar közösség szempontjából ártalmas politikai húzások megállás nélkül folytatódnak.
Az ez évi európai parlamenti választások különlegessége, hogy pártjaink ezúttal megkíméltek minket a jól bejáratott egymásra mutogatástól, a „mi egységet akarunk, csak ők nem” sablontól. A közös jelöltállítás ötlete a sajtóban fel sem merült, így a feketepéter is talonban maradt. Mindkét párt teljes listát állított (az „egyetlen magyar párt” Csáky Pál vezetésével rajtol, a másik lista élén Simon Zsolt szerepel), de az EP-választásokkal kapcsolatos érdektelenség és a demográfiai viszonyok miatt a következő ciklustól a felvidéki magyarságot valószínűsítően csak egy fő fogja Brüsszelben képviselni. A végletekig lecsupaszítva a dolgot: május 24-én arról dönthetünk, hogy az eredménytelen miniszterelnök-helyettes Csákyt vagy a nagybirtok-oligarcha Simont torpedózzuk-e ki Brüsszelbe. Bár mindkét opció rejt magában rövidtávú hazai előnyöket, de az illúzióvesztés elkerülése érdekében jobb, ha már most tudatosítjuk, hogy bármelyik listavezető győzi is le a másikat, a Szlovákiai Magyar Érdekképviselet ebben a játszmában csak veszíthet. A jelöltek ugyanis nemhogy nem érik el, de még csak megközelíteni sem tudják a Bauer Edit által képviselt szakmai színvonalat és munkabírást. Ismét egy olyan hátraarc, amit egyedül magunknak köszönhetünk. Kösz, MKP! Köszi, Híd!
Ennél semmivel sem jobb a Híd imázsépítő tevékenysége. Arra az ideológiai újracsomagolásra gondolok, ami az extrémizmus elleni „küzdelemben” ölt testet. A kormánybiztos kínos bukásával dicstelen véget ért együttműködés-projekt és a magyar elnökjelölt megtagadása után ez lett a legújabb jelszó, amit a narancsszínű pártzászlóra öles betűkkel felvarrtak. Akár jól is elsülhetne, hisz a kisebbségellenesség terjedése és az ököljog-híveinek gyarapodása valós problémák, de a módszerek - ahogy a Híd esetében mindig - most is csak a párt láttatásáról és nem a megoldásokról szólnak.
A toleranciáóért vívott látszat-keresztes hadjárat Rudi bácsi youtube-os üzeneteiben, az online sajtófelületeteken elhelyezett reklámokban és a Pozsonyban látható óriásplakátokban merül ki. Nem tudom a kedves olvasó miként látja, de ami engem illet, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem látom magam előtt a „Stop extrémizmus!” felirat hatására megtorpanó Marian Kotlebákat. A szélsőségek elleni harcnak az oktatási rendszernél kell kezdődnie, és ott kell folytatódnia, hogy a pártok valós megoldásokat kínálnak a válságos helyzetben lévőknek. Mindenekelőtt egy olyan szakmai javaslatra lenne szükség, ami arról szól, hogy miként lehet a felnövekvő generációt az emberi jogok, a demokrácia és a tolerancia tiszteletére nevelni. A hidasoktól ilyesmit hiába várunk, ők a látszatmegoldások pártja. 1:0 a szélsőségeseknek.
A szélsőségellenesség legcinikusabb megnyilvánulása mégsem az öncélú hirdetősdi, hanem a Jobbik elleni dunaszerdahelyi demonstráció volt. Noha a Jobbikot nem szabad félvállról venni, mégis vérnyomásemelő ezt azoktól a helyi hidas képviselőktől látni, akik Robert Fico múltkori helyszíni szemléjén az első sorból köszöntöttek a nemzetiségi alapú kirekesztés legnagyobb szlovákiai képviselőjét. Pedig a szlovák kormányfő sokkal veszélyesebb akármelyik jobbikos united colors of benetton modellnél, mert hatalma van, fölöttünk, a felvidéki magyarok fölött is. Lám, amikor a dolgoknak tétje lesz, mint a miniszterelnök esetében, akkor a Dakó Sanyi féle wannabe toleranciabajnokok hirtelen a lapítást választják. A szerdahelyi Híd klub szelektív felháborodására ugyanúgy igaz a megállapítás, hogy a kirekesztés elleni küzdelem csak a látszatok szintjén zajlik. 2:0
Mindezzel szemben nem csak látszat, hanem valódi előrelépés a társadalmi méreteket öltött kisebbségellenességgel szemben Bárdos Gyula államfői jelöltsége. Hosszú évek óta nem látott előrelépés ez a nemzetiségi egyenjogúsítás terén. De a Híd ebben az esetben is csak önző pártcéljait követte, pedig Bárdos támogatása az új ideológiai optikáján keresztül is jól értelmezhető lett volna. De úgy látszik, Bugárék számára jóval többet ér a kereszténydemokratákkal fenntartott melegellenes-koalíció, mint a magyarok tényleges képviselete és sokkal fontosabb a cinkos összekacsintás Pavol Frešoval, mint a kisebbségek egyenrangúságának ideája. 3:0
Marad Hrušovský és a garantált presztízsveszteség március 15-e után. Nem hullajtunk könnyeket...
