Hosszas agonizálás után erős életjelet adott magáról a szlovmagyar civil szféra. A csallóközi városokat ellepő matricák, melyek a kültéri feliratok kétnyelvűsítését követelik, óriási sajtóvisszhangot váltottak ki. A rég nem tapasztalt médiazaj lépéskényszerbe hozta a helyi politikát. Somorján Bárdos Gábor polgármester (MKP) a kezdeményezés élére állt és kijelentette: személy szerint csak gratulálni tud az ismeretlen matricázóknak. A somorjai önkormányzat ezt követően határozatot fogadott el, melyben felszólítják a városban tevékenykedő vállalkozásokat a magyar ajkú lakosság nyelvének tiszteletben tartására. A helyi képviselő-testület olyan precedenst teremtett, melynek eredményeképpen a szerdahelyiek és a komáromiak akcióját is siker koronázhatta.
Az ügy terebélyesedésével az országos politika nem tudott nem választ adni. Az MKP, attól való félelmében, hogy a civil kezdeményezések átveszik azokat a témákat, melyekre a párt az évek során rátelepedett (pl. nyelvhasználat), és ezáltal légüres térbe kerül, villámgyorsan reagált. Berényi József segélykérő levelét megírta, elküldte a polgármestereknek és a választópolgároknak. A levelezésnél azért ígéretesebb kezdeményezésnek tűnik a billboard-kampány .
.jpg)
A hétvégén megjelent óriásplakátok meglehetősen old-schoolok, színviláguk sem a legszerencsésebb (az MKP elnökségén kívül mindenki tudja, hogy a zöld nem megy a kékhez), viszont a szemrevaló milfért és a világos üzenetért ("To je ono!") mindenképp pluszpont jár. Világmegváltást ne igen várjunk, de ismerve sok magyar anyanyelvű személy hosztilis hozzáállását a magyar feliratok ügyéhez, valahol már el kell kezdeni. Kérdéses persze, hogy egy diszkreditálódott párt üzenetét mennyire tudja a célközönség magáévá tenni.
Az MKP-kampány indexe: 10/6
A kétpártrendszerből eredő versenyhelyzet miatt a Híd sem maradhatott tétlen. Bugár Béla állítólag húsz éve várt a matricázókra, sőt, szerény véleménye szerint az egész akció azért indulhatott be, mert jó nyelvhasználati törvényt sikerült elfogadtatniuk.
A kormánypárt kampányában ugyanúgy helyet kapnak a felszólítások-felkérések, a központi elem azonban szintén egy matrica, melyen ez áll: "Itt magyarul is beszélünk". Két tényező miatt ez a kampány el fog vérezni. Először is, semmivel sem visz közelebb az üzleti szférában a vizuális kétnyelvűség megvalósulásához, márpedig ezt a törekvést kellene felkarolni. Ami a kereskedéseket illeti, magyarlakta területeken eddig sem volt gond az anyanyelven történő kommunikációval. A hivatal már más tészta, nyelvi jogaik kellő ismerete híján sokan eleve szlovákul szólalnak meg. Őket bátoríthatná a Híd levonója, ám kötve hiszem, hogy a hivatalok feladják politikai semlegességüket, és kiragasztanak egy pártszínekből felépített matricát. Láttuk mi már zakatolni a hidas marketing gépezetet, tudnak a srácok ennél különbet is!
A Híd-kampány indexe: 10/2
A nyelvhasználati törvény egyéni mérlegelésre bízza a kisebbségi nyelvek vizuális megjelenítését. A bolttulajdonosok hol a többletköltségekre, hol a helyhiányra hivatkozva, hol az "ittmindenkitudszlovákul" örökzöld érvet bevetve söprik szőnyeg alá a magyar feliratok kérdését. A siralmas állapotokon csak és kizárólag az öntudatos polgári magatartás változtathat. Örvendetes dolog a pártok részéről, hogy örömmel vagy kényszeredetten, de hozzájárulnak a civil kurázsi megteremtéséhez.
