Mindig. Mindig. Mindig. Jólfésültek vagyunk, nagy pofával nyilatkozunk, mosolygunk a bálna merciből. Utána meg Egervári már a meccs előtt feladja, amikor egy szem szervezni képes középpályást küld fel a pályára.
forrás: Trollfoci
Az egész stadion kolletkíven fügyüli a Himnuszt, a hazai szurkolók 1918-as drapériákkal készülnek, töretlenül Trianont éltetik a mérkőzés folyamán. Nem zavar. Az zavar, amikor beszarva futunk ki a pályára, majd egy bundás Mennyei Bajnokságon szocializálódott hátvéd két perc után hátbaszúrja az egész csapatot. Negyven perc elteltével találjuk el először a kaput!! Szív és akarat nélkül. Hatalmas szégyen, a Bukarestbe utazó háromezer szurkoló arcul csapása!
Nem mintha bármi mást vártam volna. Mindig akkor jön a pofáraesés, amikor az infantilis magyar sportsajtó behülyíti a szurkolókat. A hollandok elleni hazain volt utoljára ilyen nagy felhajtás. Mindent beleadunk, képesek vagyunk a meglepetésre... és kaptunk egy négyest.
Biztos vagyok benne, hogy a magyar "szakma" ezt is megmagyarázza. A "szakma", amelynek egy prominens tagja Sir Alex Ferguson magyarországi látogatása után röhögcsélve meséli, hogy „na, ma sem tudtunk meg semmi újat“. Akik halálra fikázták Paulo Sousát, miután leszerződött a Videotonhoz.
Epekedve várjuk Sanyi ba´ nyilatkozatát, hasonlóra számítunk:
„Lélektanilag nagyon rosszkor jött az első gól. A második is. Nem volt szerencsénk, a fiúk mindent megtettek a győzelemért, játékban nem voltunk rosszabbak, a játékvezetőnek volt egy-két vitatható döntése. Előre tekintünk. Javulnunk kell és a végsőkig küzdeni fogunk. Még sikerülhet, szerethető a válogatottunk."
Update!!!
Egervári szokásos undorító mosakodása
