Kotleba győzött. Kotleba veszélyt jelent a demokrációra. Kotleba előugrik az ágy alól. Rendkívül unom Marián Kotlebát. Egy botcsinálta informatikatanár, aki olyan hülye, hogy még a saját domainjét sem képes megőrizni, sikeresen felkeverte a szlovák politikának nevezett posvány állapodott, kicsit sem illatos állóvizét.
Felejtsük is el gyorsan az ispánná avanzsált besztercei zsebnácit, Kotleba sikerénél sokkal kétségbeejtőbb képet fest, ahogy a szlovák politikai elit és az értelmiség reagált az önjelölt „Vezér” váratlan sikerére.
Egy, csak egy legény, Pavol Frešo mutatott némi államférfihez méltó hozzáállást. Frešo a hétvégén látványos győzelmet aratott Monika Flašíková-Beňová felett, azonban a kamerák elé lépve nem az önnön sikerét hozó pozsonyi eredményeket értékelte először, hanem az első vonalas politikusok közül egyedüliként fejtette ki, hogy Kotleba sikere a demokrácia vereségét jelenti, amiért az összes demokratikus pártot komoly felelősség terheli. Noha belém az évek alapból beoltották az állami hivatalnokokkal szembeni általános szkepszist, valahogy mégis tudtam értékelni Freso egyébként nem túl mennydörgő szavait. Hogy miért? Sajnos az ország legerősebb embere, a SMER vezérbikája, az EU-szocik által nyilvánosan boldoggá avatott Robert Fico odaállt a mikrofonok elé és annyit volt képes beledünnyögni a kamerákba, hogy Beszterce bebarnulása a jobboldal felelőssége. A KDH honlapján állasfoglalás sincs, Bugár pedig villámgyorsan visszatért a szokásos Berényit ekéző koreográfiájához. A szlovák politika percekkel a választások után újra csak a piti belső harcaira koncentrál, az emberek problémáival a következő kampányig az égvilágon senki nem fog törődni. Pont ez a hanyagság, a közel negyed évszázada tartó nemtörődömség kövezte ki Kotleba útját az ispáni hivatalba.
Hiába írja le a szlovák kávéházi értelmiség, hogy szégyellje magát, aki Kotlebára szavazott, ennek semmiféle hatása nem lesz. Le lehet menni a választók közé, próbálják meg elmagyarázni a 67 éves Jarmila néninek, akinek sem a szükséges műveltsége, sem pedig a szükséges élettapasztalata nincs meg hozzá, hogy a demokrácia kilátásain aggódjon. Jarmila néni azt látja, hogy a politikai pártok 20 éve kampányolnak, majd a választások után felszívódnak és a Besztercebányától nem messze lakó asszonynak már a harmadik tyúkját lopták el a héten. Jarmila néni nehezményezi, hogy a vele egy faluban élő emberek koszosak, hangoskodnak, veszélyesek, ezért inkább az este már ki sem megy az utcára. Jarmila néni lehet pont a Smerre szavazott, de azóta sem érzékelte, hogy valaki képviseli a messzi Pozsonyban, aki tett volna bármit azért, hogy Jarmila néninek csak egy picivel jobb legyen. És akkor jött ez a szimpatikus, Jarmila nénivel garantáltan nyájasan beszélő fiatalember, aki egyszerű megoldást kínált az idős hölgy panaszaira, kerek-perec kijelentette, hogy rendet tesz: "Ne aggódjon hölgyem, ha rám szavaz garantáltan megvédem a gaz, alkalmazkodni képtelen polgároktól!". Jarmila néni elhiszi, mert nem tudja, nem is tudhatja, milyen veszélyek bújnak meg a rendet ígérő fiatalember gondolatai mögött. Sok Jarmila néni él az országban.
Kotleba győzelmének rendkívül bosszantó a visszhangja. Mint a filmszakmabéli beszélő fejek, úgy jelentek meg megszámlálhatatlanul az eredményre reagáló a politológusok és „elemzők“, mind rendkívül hangzatos következtetéseket vonva le egy holdkóros sikeréből. Személy szerint nem gondolom, hogy jön a szlovák Jobbik, nem értek egyet Luboš Palatával, hogy Kotleba sokkal roszabb, mint Slota és azt sem gondolom, hogy Tokár Géza most jó úton jár, amikor egy újabb gát átszakadásának minősíti Kotleba választási eredményét. A szlovák társadalomban nem most hirtelenjében bukkantak fel a szélsőséges szavazók, mindig itt voltak, csak a megyei választásokig a kifogástalan öltönyű szélsőségekre, most pedig egyenruhában masírozó ámokfutókra szavaztak. Legfeljebb a külsőségekben látható, de a tartalomban nincs különbség.
A fontos, jó dolgokért mindig küzdeni kell. A szabadságot, a tiszta, átlátható közállapotokat és az egészségesen működő társadalmat soha nem adták ingyen. Frešo és az értelmiség gondolatai a demokrácia kudarcáról részben tévesek. A demokrácia csak egy keret, egy rendszer, amit mi, polgárok töltünk meg tartalommal. Ha nem megfelelő módon sáfárkodunk a ránk bízott felelősséggel, az vissza fog ütni, elkerülhetetlenül. Nem a keretre kell hárítani a felelősséget. Ha a szlovák értelmiség felháborodik és vezércikket, véleményriportot ír, mert egy egyenruhás őrült döntéshozó pozícióba került, akkor ugyanez az értelmiség háborodjon fel és ágáljon akkor is, amikor a már rég döntéshozó pozícióban pöffeszkedő állami vezető nagy nyilvánosság előtt megbélyegez közel fél millió szlovákiai polgárt a nemzetisége alapján, és ne intézze el egy szem komolyabb SME cikkel és Shooty karikatúrával. Még a felháborító krasznahorkai események után se cigányozzon a „liberális” párt kulturális minisztere, a napi politikai igényei változása szerint ne magyarozhasson a tökéletesen csillogó öltönyű Fico, Madaric, Slota vagy akárki más, mert egyenruha nélkül is oda kerülnek Kotleba mellé, a pöcegödörbe. Az álszentség, a szelektív felháborodások sokasága hosszú távon gyenge, romló minőségű vezető réteget eredményez. Kotleba és a többi szélsőséges csak annyira erős, amennyira a klasszikus politikai estabilishment képviselői gyengék. Egy ideje gyengék, túlontúl gyengék..
