Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisebbségi kormánybiztos. Delegáló pártja kérésére, bő egy évvel a kinevezése után immár távozik is. Hogy mit vártunk tőle? Igazából nem tudom. Már a poszt betöltése is fura visszajelzéseket váltott ki egyes újságírói körökben, de ezzel meg is szűnt az érdeklődés, A.Nagy cselekedetei a szlovák médiában már vajmi kevés teret kaptak.
Tevékenységében sajnos nem volt köszönet, csúszó kifizetések, betartatlan ígéretek, botrányos pénzosztási elvek és talán még botrányosabb interjúk jellemezték az elmúlt időszakot. Nem vártunk, nem is várhattunk sokat, Fico nagy dérrel-dúrral beharangozott kisebbségi status quója talán a leggyengébb magyar érdekképviseleti erővel találkozott, döntési jogkörénél fogva mégis lett volna lehetősége legalább elemi szinten segíteni, jó irányba terelni a magyar kultúrát. Nem tette. Megfelelt a kormánynak, fel tudtak mutatni egy díszmagyart, megfelelt pártjának, a baráti szervezeteknek csak úgy dőlt a lé, csak nekünk, a szlovákiai magyaroknak nem hozott semmit. Polák Gábor után szabadon, még a honlapja kétnyelvűsítéséig sem jutott el. Lemondása talán az első politikailag és erkölcsileg is teljesen vállalható lépése.
(elvileg hosszabb poszt készült, de inkább elmentem Komáromba homokzsákot pakolni)
